Önszeretet

Sokan beszélnek róla és annak előnyeiről, valamint arról, hogy ez az alapja minden belső munkánknak. De mit is jelent valójában, és hogyan tudjuk szeretni magunkat napi szinten?

Ay önszeretet azt jelenti, hogy finom ételt készítünk magunknak, meleg fürdőt veszünk, vagy felrakjuk a kedvenc zenénket? Ezek mind részét képezhetik, igen, de a napi szintű önszeretet ennél sokkal több. Ez azt jelenti, hogy magunkat helyezzük előtérbe és egyenrangúnak tekintjük másokkal. Nem helyezzük mindig mindenki más szükségleteit a sajátunk elé. Az önszeretet azt jelenti, hogy azt mondjuk: „Annyira szeretlek, mint saját magamat, ezért ma este nem megyek ki, mert valóban szükségem van a pihenésre.” Nem azért, mert nem szeretlek, hanem mert ha most nem pihenek, és az előbb helyezem a te kívánságodat, hogy kimenjünk, az azt jelentené, hogy elhanyagolom magamat, és holnap fáradtabb, letargikusabb leszek. Ha betegek vagyunk, az önszeretet azt jelentheti, hogy beteget jelentünk a munkahelyünkön, ahelyett, hogy megpróbálnánk átvészelni, ahogyan talán korábban tettük, ami súlyosbította betegségünket vagy meghosszabbította a gyógyulási folyamatot. Mindezt anélkül, hogy rosszul éreznénk magunkat miatta.

A legtöbbünknek nem tanították meg, hogy saját magunkat és szükségleteinket előtérbe helyezzük. Most nem arról beszélek, hogy egoista hozzáállást fejlesszünk ki, ahol mindig a miénk az utolsó szó. Nem, nem eyt mondom. Amiről beszélek, az az, hogy a te szükségleteid ugyanolyan fontosak, mint a másik személyé. Ez bizony kompromisszumokkal jár, különösen egy kapcsolatban vagy barátságban, ha különböző szükségleteink vannak. A helyes kapcsolódási mód, ha kommunikálunk, és megpróbálunk megértésre jutni és olyan megoldást találni, ami mindkét fél számára működik, ahelyett, hogy mindig azt tennénk, amit a másik akar, csak hogy ne syomoritsuk el őt.

Például ha szereted a hamburgereket, és sokat eszel belőlük, az önszeretet azt jelenti, hogy visszafogod magad, és megpróbálsz kiegyensúlyozottabb és egészségesebb étrendet kialakítani.

Az önszeretet azt jelenti, hogy amikor zaklatott vagy, és általában valami édeshez nyúlsz, hogy jobban érezd magad, ami talán akkor segít, de hosszú távon nem, akkor leülsz és engedélyt adsz magadnak, hogy átéld azt az érzelmet. Nem próbálod elnyomni vagy elfojtani egy tábla csokival. Az önszeretet azt is jelenti, hogy amikor belső kihívásokkal szembesülsz, leülsz és megvizsgálod őket, megpróbálod kideríteni, mi zajlik a belső világodban—miért lehetsz zaklatott vagy letargikus. Tartozol magadnak ennyivel. Végül is, melyik az az egyetlen kapcsolat, ami bármi történjék is, mindig jelen lesz? A kapcsolat önmagaddal. Érdemes tehát a lehető legjobbá tenni.

Az önszeretet nem mindig fizikai termékek vagy szolgáltatások választását jelenti, hanem azt is, hogy olyan dolgokat teszünk önmagunkéert, amelyek néha nehezek, de tudjuk, hogy hosszú távon szolgálnak minket.