Felelősség vállalás

Egy olyan korban élünk, ahol a felelősségvállalás elveszé félben volna. Számtalan szabályzat és hosszú dokumentum készül egyre bonyolultabb nyelvezetet hasynálván vállalatoknál. A beszélgetések során kerüljük a kényes témákat, hogy ne okozzunk kellemetlenséget máspknak, és gyakran visszatartjuk a véleményünket a félelem miatt – a félelem miatt, hogy megbántunk másokat, vagy hogy megbélyegeznek.

Azok az idők, amikor nyíltan és félelem nélkül beszélhettünk arról, amit igazán gondolunk, már távolinak tűnnek. Az inkluzivitásra, empátiára és törődésre törekedve sokszor figyelmen kívül hagyunk és néha el is nézünk káros viselkedéseket, végső soron védve az elkövetőket. És mégis, csodálkozunk, miért hallunk nap mint nap aggasztó híreket. A bántalmazás és zaklatás mindenhol jelen van – otthonokban, a munkahelyeken, sőt még azokban a intézetekben is, amelyek elvileg az emberek védelmére vannak hivatva. Jó munkát végeznek, de ha a zárt ajtók mögé nézünk, kiderül, hogy belsőleg is létezik bántalmazás és zaklatás. Nem könnyű kiállni vagy jelenteni az ilyen eseteket, főleg ha ay ember egyedül van. Én magam is átéltem többször, milyen az, amikor zaklatnak.

Mit tehetünk hát?

Vállaljunk radikális felelősséget minden gondolatunkért, tettünkért és szavunkért. Mindannyiunknak van egy árnyék oldala, és amíg ezt nem ismerjük el, addig nem tudunk semmin sem változtatni magunk körül. Csodára váráas nem segít. Ismerjük el azokat a részeinket, amelyek nem éppen kellemesek – a haragot, az irigységet, a félelmet, a gyűlöletet, bármit is jelentsenek –, anélkül, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk őket. Ha mindenki vállalná a felelősséget a saját életéért, a világ nem itt tartana.

Ha mindannyian teljes felelősséget vállalnánk az életünkért, a világ más lenne. Nem lenne szükség nagy szavakra és kifejezésekre, hogy megvédjünk rossz viselkedéseket; őszinte, nyílt beszélgetéseket folytathatnánk arról, ami igazán számít, anélkül hogy félve járnánk-kelnénk. Ha mindannyian felelős felnőttekként viselkednénk, bocsánatot kérnénk, amikor hibázunk, és dolgoznánk a fejlődésünkön, békésebb világot teremthetnénk. Egy jobb világ megteremtése belülről kezdődik.

Egyre sürgetőbbé vált, hogy őszinték legyünk önmagunkkal.

Íme néhány kérdés, amelyek segíthetnek ebben:

Milyen önromboló szokásaim (folyamatos társaságba járás, hogy megakadályozzam, hogy időt töltsek önmagammal, vagy a túlevés, netalan alkoholfogyasztás) akadályoznak meg abban, hogy megértsem, mi zajlik bennem?

Miért próbálom elnyomni bizonyos érzelmeket?

Melyek azok a viselkedések, amelyeket hajlamos vagyok figyelmen kívül hagyni és magyarázgatni, pedig ártanak másoknak vagy nekem?

Melyek azok a gondolatok és érzelmek, amelyeket elfojtok, hogy fenntartsam a békét a kapcsolataimban?

Melyek azok a visszatérő gondolatok vagy érzelmek, amelyeket elnyomok csak, hogy elkerüljem, hogy érezzem azokat ?

Ezek a kérdések segíthetnek abban, hogy teljes felelősséget vállaljunk a belső világunkért. Ha további támogatásra van szükséged, készítettem egy meditációt, amely segít kapcsolatba lépni a rejtett részeiddel – ha érdekel, írj nekem a melinda@melindagereb.com e-mail címre.

Ne feledd, ha változást szeretnénk elérni magunk körül, először belül kell dolgoznunk magunkon, bármennyire is kényelmetlen lehet ez eleinte. Ez az egyetlen módja annak, hogy jobb jövőt teremtsünk magunknak, gyermekeinknek és a világnak. Meg kell tennünk a saját részünket és felelősséget kell vállalnunk. Itt az idő Petőfi szavaival élve ,,Most vagy soha’’.